Tengerjáró hajókon dolgozni a mai napig jó karrierlehetőségnek számít hiszen a tapasztalatok mellett a pénztárcánk is vastagodhat. Sok fiatal számára vonzó tehát a hajós világ de vajon mindenkinek sikerül?

Sajnos sok a téves információ a neten, így előfordul, hogy valaki nagy reményekkel vág neki a nagyvilágnak majd röviddel ezután keserűen tér haza.

Természetesen a munka mennyisége és minősége a pozícióktól függően eltér de vannak olyan körülmények amelyek mindenkire vonatkoznak.

Monotonitás

Tudom sokaknak pont nem ez a szó jut eszébe a hajós világról, talán éppen ezért ezzel kezdem. Akármilyen pozícióban is dolgozzon is az ember az biztos, hogy nem lesz túl változatos. Nekem például egy szerződés alatt ami a zenészeknél is több hónap volt olyan, hogy egy dalt mindennap el kellett énekelnem. 100 alkalom után már annyira nem volt a kedvenc számom.

Bezártság

Bejárjuk a világot? Igen, de ne felejtsük el, hogy mi nem utasként tesszük ezt. Szabályok vonatkoznak arra, hogy mikor hagyhatjuk el a hajót és mennyi időre. Illetve az is előfordul, hogy nem hagyhatjuk el vagy éppen több napig nem is kötünk ki.

Kevés szabadnap

Amikor itthon azt hallom, hogy valaki panaszkodik a munkahelyére mindig el szoktam mesélni neki, hogy én egy 9 hónapos szerződés alatt egyetlen szabad napot sem kaptam. Kibírtam, de az idegrendszeremet nagyon megviselte a mindennapos készültség. Természetesen az, hogy hány szabadnap jár az is pozíciónként és hajótársaságonkét változik. Egy biztos azonban, hogy a cég arra szerződtet minket, hogy dolgozzunk.

Tengeribetegség

A hajó mozgásaira az emberek nem egyformán reagálnak. Van aki egyáltalán nem érzékeny, van olyan is akinek folyamatosan problémája van. Én szerencsés vagyok mert soha nem voltam tengeribeteg de láttam olyat is aki tablettákon élt amitől meg folyton álmos volt.

Honvágy

Na azt hiszem ez az amit csak akkor tud meg az ember ha kimegy. Sokaknak a család, a barátok hiányoznak, míg vannak akiknek az ízek, a környezet, a magyar beszéd.